Cseréparcú tél hol piros hol fehér tisztaságot lázat ér
Göldner Ildikó versei
Hónap: 2016 január
Lomha álmából ébred a lábadozó hajnal arcán vörös pírral testén tele hófelhő-tapasszal a kopasztott táj nyarat magasztal épphogy él tél ellenében halkuló panasszal bélyegez a…
Azt mondják a tél kopár szürke színtelen rideg pedig a tél meleg színekkel esketett kontraszt az ok a hőfok tünékeny könnyed jégvirágos ablakok vörös tetőcserepek…
Most fagyott füvek cidrizése ad különös érzetet értelmet a létnek üvegcsendülés membrán rezgések lélegzetek tördelt sikolyok életigenlések tiltakozások suttogások kérnek vegyem ölembe őket mint nyáron…
Szebb a csend mint a lárma tisztábban szól akár harangok száza vagy hárfa varázsa a gyűrt papírra vetett megátalkodott vak tudat mi akarat ellenében oldoz…
Szélütötte mákkirály fején ezüst-korona teste már oly sima mint Trója megbokrosodott fényes falova fonákja élére állított kardok sorára toborzott milliónyi hű katona mag-sereg jövő ezredek…
Talán a képzelet műve hogy a repkény másként érint tűzfalat hogy a falon átszivárgó meleget vegye magához belőle táplálkozzon és bírja a tél fogát mint…
Tél van most harap könyörületet halasztást sosem ad jégcsap reszeli körmeit s a himbálózó ágakat karvalykarmokkal vájja csipkebogyó szemét valami perverz indulat mint szike éle…
Ütközet ballance üt dance kőzet köz közt közöny közízlés közterület köztemető KO
Membrán rezgés ahogy a hajnal nyomtalanul rejti el a sötétet kápráztató villanás nyit tágra álmodó szemeket mint vízfelület tükrére vetett kő karcol pulzáló köröket hogy…