Téli gondolat

Tél van most harap
könyörületet
halasztást sosem ad
jégcsap reszeli
körmeit s a
himbálózó ágakat
karvalykarmokkal
vájja csipkebogyó
szemét valami
perverz indulat
mint szike éle ha
tátongó sebbe csap
fekete könnyét
kérni ha
látná újra
s talán élvezni hogy
képtelen cipelni
csigaházát az állat
és bakancs talpán lesz
holt ragacs csak
angyalszárnyú
hópihék hada szánja
s babusgatna előre
örökre szép tavaszt