Membrán

Membrán rezgés ahogy
a hajnal nyomtalanul
rejti el a sötétet
kápráztató
villanás nyit tágra
álmodó szemeket
mint vízfelület tükrére
vetett kő karcol
pulzáló köröket
hogy a töredező ívek
elmerüljenek és
hullámkarba vesszenek
ha haza együtt érnének
és alkony vonulna
a fagyott föld felett
ha cinikus ritmusát
dobolja már a hold
mert a naptól
nem kapott irgalmat
mélyre süllyednek
a csipke lángszemek
mert a fény
kudarcként éli meg
ha nem győzhet
az éj felett de
egyre megy ha teljes
lehet még szebb
ha veszt vonz taszít
elborul vagy szeret