Reggel

Ágat csíp a zúzmara
habfehér csoda
villan bokor fogsora
földet söprő ősz haja
angyalka bújt ruhámba
ismerős lett szárnya
vitte helyette
vasvillát adott és tüzet
égessek csipkebogyót
nyárból maradót
ha téllel lejtene
szerelmetes tangót
mert vérzik szüntelen
nyitott a sebe
a kert fűtetlen csalit ölében
csak madár kap
vacsorát reggelit
ha a szél visít
kegyelmet nem ad
se könnyű álmokat
csak újult erővel felkacag
mikor keze nyomát
őrzi jégvirágos ablak