Bócértos szél

Pókhálóra vetette szemét
a bócértos szél
rázta pergette gyöngyszemét
zörrent a földön mulatott
tett szakított
pók- szőtte finom álmot
új hálóba foghatott holott
gémberedett
mind a nyolc keze
háló gondosan szőtt menete
foszlott darabokra mert
fogott rajta telek átka
ha bírni kényszerült a nyirkot
és hideg harapása
forró arcára
azonmód ráfagyott
nyargalt süvöltött száguldott
unott ágakat tördelt
hitte most úgyis mind tetszhalott
szabadon garázdálkodhatott
futtában kelt és botlott
vérbefagyott szőlőre vigyorgott
dobta a búcsúcsókot mintha hinne
a feltámadásban újra
vagy elkeskenyült képére
némi pír lenne vigasza