Mikulás

Emlékszem még
rég lehetett ó de rég
mikor öcsémmel együtt
hittük a mesét
hatodikát vártuk
Mikulás december
eleji reggelét
egyre csak javultunk
nagy volt a tét
legjobb gyerekké
kellett válnunk
ne legyen virgácsunk
min csak búsulunk
és teljesítse álmunk
ha csizmánkat
versengve pucoltuk
ragyogó fényesre
hogy a csillag is
elcsússzon benne
ha reggelre vagy
talán hajnalra
álmok koboldja
ébresztene minket
ha meglátja mikor
Mikulás szánja
és három pár
gyönyörű szarvasa
ház előtt fékezne
s feltűnik habfehér
hullámos szakálla
jóságos pirospozsgás
arcán mosolya
hatalmas talpának
süppedő lábnyoma
piros bő kabátja
és rejtelmes
zsákját bogozgatja
ablakunkat nyitja
teljes pár csizmánkat
telis-tele rakja
mindenféle jóval
ha vártunk dióra
cukorra bonbonra
majd dolga végeztével
pattanjon a bakra
a csillogó hóban
száguldani tova
hogy teljesüljön
jó és rossz gyerek
decemberi álma