Csorba a táj
dísztelen kopár
élet peremén ücsörgő végtelen
szél uralja már
ismeretlen szimfónia
búg a tájra
mint elégedetlen
kényszerzubbonyba bújtatott fa
csenevész karja
mutat az égre
s mindenért okolja
puritán rendhez igazodva míg
csendben lapít a gaz
csak a lugas felől
hallik valami
tétova igaz kórság nyavalya ha
pár ottfelejtett fürt
indul fagyba s morogja
kesernyés a lét
hideg és savanya
Csorba
Published inegyéb
Be First to Comment