Hidak

Mikkel a partok
összekapaszkodnak
hidak égbe indulnak
s tartanak pokolra
mint lelógatott létra
hidak
hogy gyakoroljak
milyen ha
víz felett lépkedek
mint Istenek
hidak
ahová ülhetek
s foghatok pontyot
békát keszeget
hidak
hol a képzelet vezet
ahol kisér a szeretet
a teljes élet
ég és föld közt lépkedek
híd hol ezüst fény közeleg
jön hogy szeresselek
véd a láptól
el ne süllyedjek
mert aranyra
csillan az ünnep
hidak
a túlpartra
hová száraz lábbal érek
Híd
mire rá kell lépned
s előre menned
megúszhatatlan célod leled
ahol mind átmennek
az emberek
a hidak
hol halállal nézhetek
farkasszemet
míg az egyik felén
virul az élet
honnan a csillagot fényesek
s a sóhajok szépek
amin cikkcakkban haladok
hogy késve érjek
mert félek
hidak miket fotózok
mert rálépni nem merek
rozoga pilléren
hiányos a szerkezet
szemed s szemem
a fény mi összeköt veled
s az égbe láthatok