Mielőtt estére lenyugodna a nap megnézek virágot madarat mindent mi búcsúzhat nem tudhatom virrad-e majd a holnap vagy Isten milyet ad lesz-e fény és pirkadat…
Göldner Ildikó versei
Mielőtt estére lenyugodna a nap megnézek virágot madarat mindent mi búcsúzhat nem tudhatom virrad-e majd a holnap vagy Isten milyet ad lesz-e fény és pirkadat…
Tolerancia ül helyemen úriasszonyosan fáradtan kimerülten felesel életem rugdossa tépkedi lelkem mint labdát szokás a gyepen kalodát kérek gumiból sok szobát sok sok sok gólt…
Átrobog a szél borong a kert alatt gyérít fát kopaszt zörrent ablakot ajtómon kopogtat sárba gyűr madarat temet elsiet s mögötte belép a rettenet felkapja…
Találj meg és szeress ott leszek hajnalok hajnalán hol harmat fürdeti a kertet és csillagszemű nefelejcs ligetek adják színüket az égnek hogy a reggelek kéken…
Illat volt a tinta alkotás a szétfolyó paca zafír-szemű nefelejcset álmodott papírra s a betű a sercegő toll nyoma maga a késztető csoda
Csíkokra tépett lét rongyba tekert elszabott eszmélet bojt hátán rojt bohócsipka képlet ítélet mibe illik beférned ha más is mint egykor szeretted mert a képzelet…
Keresem párnámat felverem az illatos rétet felhőtakaróm alatt a tiszta vonulatért a hegyeket járom vizet a fényért várom ringasson s ne szabjon határokat ha elkapok…
Keresem párnámat legyen az az illatos rét felhőtakaróm alatt hegyeken a tiszta vonulat vízen a fény ha elragad s ringat és nem szabhat határokat valami…
Halk zenék mikor a hegedű tokban pihenget csak a vonó érinti pillefinoman röpülni vágyó lelkemet vonalak ha határokat csak a gondolat húzhat madarak a szavak…
Találkozások kötődés hidak oldás perc pillanat emberek barátságok vonzás taszítás mágnesek együtt zuhanás távolodók kínos viszonyok láncok sikolyok sistergések lángok feledésre ítéltek lényegtelenek villanások ébredések…