Elképzelem

Elképzelem hogy akne vagyok
világ száján
csupán egy pattanás
eltakarom magam bújok
ne ismerj meg
sose láss
ám ha labdának gondolom magam
és kiszúrnak
a levegő újra szabad
s én maradok tudattalan
tépett bőrdarab
mikor úgy képzelem
madár is lehetek
versenyre hívom a legszebbet
s együtt hasítjuk fel az eget
kitárt szárnyammal szabadon
nem lesz ütközési pont
gondolom
hócipő leszek
virágokat telepítek a Vénuszra
s ha telítődött hóval
és talán magammal
kirázom a felesleget
tovább baktatok
arra hol kevésbé szakad a part
keresek egy
élhetőbb világot
de néha csak ülök csendesen
ha arra gondolok
toporgás és homály van
s korlát mindenütt
lánc csörög
kutyalánc
bogáncsos kolonc
s aztán terelek
tétován vált a gondolat
féltön takar az éjszaka
képzeletem ölel minket
s csillaggá morzsoljuk
a szégyentelen csendet