Pók

Borostyán rabja
pók voltál
most fosszília
hálóját fonta
köréd a vég
aranya csöppent
halált nyomott arcodra
a gyanta
pecsét a sorsra
belemerültél
összeértetek
lassan feladtad
aranytemető
örök balzsam
sűrű mézbe estél
édessé szőtt
a kegyes fény
s az ölelő kényelem