Ellenem a világ futok vele szemben álmok gyülekeznek ábrándos szememben pár dobozt keresek leásom a földbe kedvem feketébe felleljem időben a többit színesbe magányomat kékbe…
Göldner Ildikó versei
Ellenem a világ futok vele szemben álmok gyülekeznek ábrándos szememben pár dobozt keresek leásom a földbe kedvem feketébe felleljem időben a többit színesbe magányomat kékbe…
Ha sírsz a zápor tőled tanulja lopkodni szemedből a csillagot tűnik ragyogása otthagy magadra eltördelt szivárványod oktatod érzi-e mért kell eső a fénybe s színeivel…
Törd át a sötétet érj ki a fénybe lehetsz még eleget magadra hagyva húzd fel szikrázzon újra lobbants lángot melegedj fel benne tekints a csillagra…
El a cukrozott forró vérrel ihatóbbat kínálok kortyoljatok Bloody Maryt maga lesz a paradicsom vagy itt egy jó kecsap nem üt ki vért inni vétség…
Jó leszek szokásból nagy levegőt veszek és magamhoz vonzom a pozitív töltetet elvetem mint sznob a vadrózsát a jókedv ellenpólusát ha megérem nem lesz többé…
Tudat alatt vagy alig felett küszködök és lebegek prüszkölök rakódnak a porok ég alatt és föld fölött gejzírként feltörök majd újra le míg tízig számolok…
Korán kezdtem gyermekként horgászni szerettem a damil ólomgolyót kapott Ólmot mint a madarak álmok helyett ők szerettek rakódott lassan a tömeg csak nőtt fojtott járatot…
Szürke minden gomolyok kelnek életérzet feketébe rügyek gyásza nem a bárányok hibáznak s lökik az égre a felleget ártatlanok a réten legelnek áldott békességben széntüzelésű…
Mert bent vagyok magamba gombolyodva rabként kuksolok lelkemre mázsás súllyal tapos a hangulat ha repked az nem most és nem itt ott kevés a fal…
Gondolatom szabad nincsenek korlátai nem utazási iroda hogy pénzemet akarja ingyenesen röpít ha nem vár valahol épp egy kalapács -egyetlen mi leveri- együtt szállunk s…