Szövet

Szövet aranyból
ezüst-feketéből
szürke szálból
múltból és mából
gombolyag
s a folyamat végén
nem marad más
mint apró
nyűtt darab
emlékek
csók s gyászszalag
homály ingatag láp
valami mindig harap
s van mikor
szeretget s szól
láss teljesnek
tegyed csakazértis
élvezd bírd nézd
a leomló falakat
s majd te is hullasz
mint gyenge vakolat
mert ernyed fonalad
s szakad
figyeld a pókot
neki könnyebb
sosem fáradó
ó egy pillanat s
készen az új háló
de az élet imbolygó
rombol mint cirkáló
a viharok teszik
az évek s tengerek
a múzsa ajka is reped
unott a szó s rekedt
nincsen csók se ihlet
csak üres képletek
mert hűlt helye
ünneplő lelkednek
de reményed hogy
nem az életbe vetett
hitedet kell keresned