csillagarcúnak látom az éjszakákat szépnek hajnalát ***** égi lovasok trappolása verné fel a csillagcsendeket ***** letördelt csillag csücskei szakadtan is képesek élni
Göldner Ildikó versei
csillagarcúnak látom az éjszakákat szépnek hajnalát ***** égi lovasok trappolása verné fel a csillagcsendeket ***** letördelt csillag csücskei szakadtan is képesek élni
tenger mélyéből felszínre zokogott gyöngy lebeg a vízen ***** lepergő gyöngyök felszabadult gyönyörű örömpattogás ***** gyöngy pergése szabadság örömkönnye csillogó folyam ***** ezernyi szem közt…
Tél lelke piheg a hóban bokron megpihen ringatózik vele halkan bogyóval hull szederjesen múlt szerelme tűzcsóvaként táncol át a nyáron égedelem zöldet jön vörösre vágni…
Egyetlen percben megbújhat a nagybetűs élet rendesen
Levegőt kell vennem hogy éljek az élet az egyetlen lelet hol lebontott sarad alól felsejleni látszik lényeged a színek nap fénye nélkül mit sem érnek…
Ha egy felelőtlen mozdulattal valaki lerántja rólad mindeddig bombabiztosnak érzett páncélodat, tudod hogy magasabban állsz a föld felszínen mint ahogy szabad volna létezned égisze alatt,…
Ó Istenem add vissza veszni látszó hitem az emberekben méhet zsongató szerelmes tavaszban gyümölcsoltó nyárban nem lankadó tűzszemű darázsőrjítő őszben hólabdás telekben az lenne jó…
Kijöttem a sodromból a randalírozás a gondom a paparazzók mormoljanak minél több bűnbánó imát az elhagyott porondon szontyolodott létemért gellert kapott nyugalmam kitért lényégéből mi…
A tél gondolt egyet és eszméletlen szépet alkotott súlya nehezedett a létre ultimátumot adott tűztöviseknek az ágak csendben imára borultak hogy ég teremtse újra arcukat…
Borzasan ébred a hajnal sündisznó-unottan kancsal fényre vigyorog meghatottan halkan ha érte nyílt szeme s miatta él kárhozatban felül hát lagymatag kócosan kászálódik dolga van…