unaloműzőként lehet filozofálni gyötrődni az életen élem egyensúlyozva az éleken csak a szabadság elviselhető minden más erőlködés és nekem pontosan így elég azt hiszem nem…
Göldner Ildikó versei
unaloműzőként lehet filozofálni gyötrődni az életen élem egyensúlyozva az éleken csak a szabadság elviselhető minden más erőlködés és nekem pontosan így elég azt hiszem nem…
róka mászkál térdig hóban rég volt része bármi jóban két szeme csillog majd kikoppan vén szíve csakis a húsért dobban éltetőt sosem lelt holmi magban …
surran a róka mormog az ágra tappancsát rázza a mai nap mindenki gáncsa eget kémlel megbabonázva madárka libben csalná a táncba már reggel gondol egy…
hatok alkotok gyarapítok …és hamarosan a sötétség
lesben a róka üres a bendő tyúk lenne jó töppedt tepertő nézeget körbe bámul a földre rálát az égre madarak szárnyán égi keringő
ravaszdit láttam járta a hegyet lehajtott feje mélán billegett búsan baktatott friss hóra rakni sötét mintázatot eledelt keresett kevéske meleget lépte lángolt a tél felett…
harcokban végtelen szaporábban verdeső szívem földet szánt egy hóvirág rügy les rám lelkesen fekete kedvemet eléje teszem töprengjen tavaszon újjászületésen
csupán elhatározás hagyni hogy valami láz egyen vagy jeget vastagítsak szívemen
mint egy cukorsüveg áttetszővé lett a hegy szíve a világ végeztéig szüntelen dobog és az ok ereiben éltető vér zubog hantolt szerelmek fosszíliákba szakadt bánatok
tegnap a holdon jártam puha meleg nagykabátban aztán a gravitáció lejjebb és keményre tett elmosni a feltornyosult edényeket