Ősrobbanás

Hogyan lesz
ha nyugovóra tér
a kifosztott föld
ha unja és sokallja
mi nyomja derekát
elnyeli tán a végtelen
s ott forog
facéran tovább
ha véget ér a tett
mint levélhalál
ha végső piruettre vár
pörög az ősznek egyet
leáll végsőt integet
szól: várlak majd titeket
hogy temessetek majd
mozdulatlanná dermed
adja magát a végnek
hogy port hintsen
a végtelennek indul
bevenni a földet
hívja az enyészet
mert a föld mindent
visszaperel s betesz
a nagy közös masszába
mit az élet
kölcsönbe vett
mát embert csillagot
holnapot átrendez
tán a szív lesz
a kíméletlen ész helyett
hogy örömre érjen az élet
és bíbort öltsenek
a fázós reggelek