Nehéz

Vállamon minden nehézség,
undok álmok,
világ keresztjét cipelem,
sorban állok.

Virágok szirmát mázolom,
színesebbre,
kékek méregzöldbe futnak,
béke kéne.

Ajkadon újabb álnokság,
elfáradok,
tetőn szélkakas viháncol,
zajos átok.

Kedvem konokan fekete,
csillagtalan,
ködben bújócskázik a nap,
haszontalan.

Ereszről jégcsap csepereg,
úgy reszketek,
ajtómon ördög dörömböl,
felejtelek.