Fügefa

Fügefára nyílik ablakom
árnyéka oltalom
forró napokon
jókora bokor
s a paradicsom
is más gyümölcs
mint egykoron
édeni bokrokon
most mini és sárga
fürtös koktél
Kecskeméti jubileum
lángszínű liliom
ül a kerten
mint a legújabb kor
a földre boruló korom
a formás levelek
egykoron takarták
mit égiek is fedtek
Ádámot Évát
tán forróak voltak
akkor is az éjek s
égtek édenek
és lehet hogy
akárcsak én
alig tűrték a meleget
de visz a képzelet
s már nevetek
mert látom a képet
a levélke épp fedi
áthevült testemet
s a fél világ arcán
döbbenet s a
tekintet pirul
mint perzselt ékezet
sietve bemegyek
az almafa tövében
sikló tekereg
vizet kutatva
immár ketten ítéltetve
páni félelemre
s hiába érne a fa
Ádámnak nincs nyoma
csábító gyümölcse ha
borul érő rubintba
és esne kút mélyére
csak a sikló
incseleg vele s
életem tekergő keserve