Dúdol

Szellő dúdol vígan tereget
játszik a tájon sárkányt ereget
felkapja testét messzire repíti
unt foltos ködmönjét darabokban veszti
simogat meséjét zúgja untalan
decembert ijeszt hol az éj csillagtalan
s a nappal vaksötét
mert a fény a tét ha egyenes
és feketelevesként néz
szivárványpazar ünnepet
ahogy vad talál avarra s
abban látja a makkot
átfagyott állat a jó meleg almot
a hepciás szél leli kedvét
forgatni malmot
öreg hegy kócos fejére húzni
hókucsmát mit a tél rászabott
hátára bundát dobni
ha hideg rázza s harapná fagy
s ha a toboz kocogtat gyöngyfogat
menyasszonyi csipkét aggatni a fákra
ezüstszálat borzolni nap szakállába
porcukrot vérszínű bogyóra vágyjon
édesebb csókra ha megjönne szava