Újév reggelén

Újév reggelén a megbicsaklott nap
sugarát törötten ágyában maradt
átvette jogarát a tél
egyetlen szavára süvített
tettrekész bohóca a szél
még dolmányos varjúval beszélt
addig tiszta lapot osztott
dobta előző fakult életét
hol a lét ábrándokból táplálkozott
hogy a teleírt lapok
helyébe osszon fehér álmot
legyen ártatlanul szép
míg az ég pilinkézve hinti
sóvár ünnepét és
kivirul a hótündért sejtető rét
ha kert havára lépnek
a rigmust táncoló
sárga cinegék hogy
söpörjék ki a szürke mát
verjenek leplére különös csodát
lágyan borítsanak dobott csutorát
és oldják a világra rakódott
korom fekete baljós bánatát