Átsiratott

Ázott, elmosódott vonalak,
mikor a kis szobámban
nem volt más semmi, csak
bánat, és egy gyertyaláng.
Feketére ölt éjszakában
kormos árnyék imbolygott,
hiánya félve bejárta a teret,
minden emlék mit hagyott.
halott napnak írt szerelmet.
Rémisztő képe vigyorgott,
lebegve szorított a falnak,
s mikor a parányi ablakon
bekukucskált a telihold,
figyelt, és elfordult vakon.
Párduc ölelő, erős karja
szeretve álomba ringatott,
és aludni hagyott szelíden,
elmosódott fény ébresztett,
csókját éreztem vállamon,
hajnalcsillag szeme villant,
könnyáztatta piros arcomon.