Átölel

Átölel a fény, simogat,
bele álmod szöveteibe, s
én így karolom át ,
teljesen szerelemmel
adom át magam neki,
mindent mit szeretek,
belefonom életembe,
meggyengült, fakult,
holt szálakat tépek ki,
fényre cserélem,
gyönyörű sugarakra,
aranyat álmodok helyükre
apró gyöngyszemekkel,
míg csak el nem készül a mű,
mely szebbre tervezett,
mint királyi palást.
Telehímzem csillagokkal,
madarakkal, szerelmekkel,
minden dísze lesz mi
édes ízeket adott, vagy
csak kedvesen
érintett, simogatott,
rajta lesz mit szeretek,
a sok virág és drágakő
csupán csak ráadás,
aztán beburkolom magam,
kedvemre szeressen,
tartson melegen,
elfoglalom birodalmam,
boldog vagyok örökre,
betakar az éj brokátja,
érzem, és hallgatom, hogy
irigyelnek a nárciszok