Aggodalom

Tölteném a napot
egyenletes ütemben
békém szépségében
ehelyett ülök magamban
a semmire révedek
kimerülten
s érzem tűzön vízen át
csak kerget a fukar élet
nem adva nyugalmat
miközben
elsuhan mellettem
s a láng mi
égett szüntelen
hamuvá porlad egészen
ijedt csöndemben
várok valami jelre
valami égire
egy szóra: rend
hogy legyen köröttem
ne kelljen
semmitől se félnem
egy angyalra várok
ébresszen fel ha
rémes az álmom kérem
segítsen mentsen
a káosztól
mert a világ szertehull
s a kép sötéten
tépett negatívként lebeg
s a hideg hajnal
sem pihentet
mert lelkemről most
riadt madárka rebben
de a gond
durva és illetlen
kíméletlen módon jön
veszi el hitem
hiszen nem garantált ma
semmisem
de féltem mert
szívemen kívül itt hol
a napokat élem
annyi mindent kell féltenem