Imádkozó-sáskák karcsú testéről lekerül a frakk s nem tudom miben alusszák téli álmukat a poloskák sem húznak már idén nyári ruhát csak a suszterbogár veti…
Göldner Ildikó versei
Imádkozó-sáskák karcsú testéről lekerül a frakk s nem tudom miben alusszák téli álmukat a poloskák sem húznak már idén nyári ruhát csak a suszterbogár veti…
Rovarok termeszek aranyszárnyú pillék repkednek pillangók festenek álmokat a télnek farágó termeszek neszek percegések búvóhelyet vésnek s az ok szelek lengedeznek őszígéretek ínség jön hólepel…
Ha bimbó bontja napra csókolt gyenge szirmait így ébredek hogy kacér varázsát vegyem a fénynek mert játszik s elvakít ha egy madárka velem fütyüli legfrissebb…
Mert érzem bár viselem fegyelmezettem lehúz mi kéretlen s a történések koppannak nyakamon díszelgő konok fejemen feketén dühösen alíg szelíden hogy elfogadható maradna nekem hanem…
Egyértelmű jelei az ősznek apró gyengélkedések jelek a nyár beteg s mi belőle ittrekedt már firkál reszketeg kezével bolondos kerékbetört elhajló íveket csörren a fénynek…
Túl vagyok már sok merész halálon száz futáson kilencvenkilenc nyerésen vigaszágon túl vagyok szépségen táncon mézízű szerelmen vaksötét bájon túl vagyok hetedhét határon szerelmen innen…
Figyelem mit súg a rekettye a szélben milyen a nyárban az őszben érzem-e télen ha tép tövise mert belelép létem hallgatom mit ver a szívem…
Fogyott a hold egyre keskenyedett nem kerülte figyelmemet hahotázott nevetett pihegett úgy kacagott s már néha vele kacagtam kínomban csodáltam ahogy látható ütemben feje elfogyott…
Csöndbe merülnek a kinti zajok sötét az est elül a forgalom nem világít körülöttem álom csak egy párduc szeme s a csillagok zuhanunk éjbe ölelve…
Tölteném a napot egyenletes ütemben békém szépségében ehelyett ülök magamban a semmire révedek kimerülten s érzem tűzön vízen át csak kerget a fukar élet nem…