már csak pár napig zsarol a málna törődésem híján lepereg egy iszonyú halálba nyomomban Bodza a ház ebadta kutyája rákap a szomszédból kacérkodó piros csodára…
Göldner Ildikó versei
már csak pár napig zsarol a málna törődésem híján lepereg egy iszonyú halálba nyomomban Bodza a ház ebadta kutyája rákap a szomszédból kacérkodó piros csodára…
ne diktálja senki hogy kéne festeni tudom magamtól You Are My Destiny
más az életünk más a fülünk a jó zenénk kegyet gyakorol a nap ha néhanapján fényt ad mifelénk
karót nyelt a hajnal bár süt diadallal mozdulatom tördelt akár a break alvajáró vagyok üresnek tűnő szédelgő lét míg kotyogó gépem nem ad pár korty…
nem is tudom sajátos privát nyomorom néha boldogság mászkál arcomon mint kívülálló a sorsot firtatom mindkét okot csak találgatom talán a szó egy vonal a…
nagy duhaj a szél látványosan él színes cafrangokban ropja tengernyi levél minden egyes mozdulat az életről regél nem úgy mint én ki horgonyt vetni készül…
újra és újra zsarol a málna időmet venné rőt figurája termetes bokra igéret csokra vöröslő képpel döntene lázba hűsölni vágyna kívülem senki nem hibernálja önző…
Istennek nagyobb teremtménye a csiga szűkreszabott háza összesnek érzett reménye
lelkületem nem szűnő ütem folytonos dobogás varázslat vagy valami más