szívesebben mennék el a bálba szép estélyi ruhába de napom koronája hogy zsarolgat a málna ha hidegen hagy szép szeme édes csókú szája veszi lángoló…
Göldner Ildikó versei
szívesebben mennék el a bálba szép estélyi ruhába de napom koronája hogy zsarolgat a málna ha hidegen hagy szép szeme édes csókú szája veszi lángoló…
festek üveghegyet csak neked cserébe összes halával add a tengered … és a kék egedért feláldozom minden színbe vágó festékemet
végre valami amihez nem kell sok egyszeregy szabadon bolyongó képzelet elég ahhoz pár múzsa ami lehet akár egy hegy és jó zene hófehér lap hogy…
sarokba vágok ecsetet hárfát szedni mennék a tűzszemű málnát irtani pár csokor tékozló loncot míg kutyám kutatja nyomomban a koncot
tengert kéne festenem kéket habosat égbe tűnő lepkét virgonc sasokat ehelyett lassan de biztosan pókként szőnek rabbá a sötét keményedő megfeszült vonalak
lágyítani a vonalakon sehol egy görbület miért szeretem annyira az egyeneseket pedig érzem gyengülök néha csak ülök lelkemen száz keselyű lábamon nehézség szívemen rög
megint málna és a meggy sosem úszom meg hideg színeken szemem szürkén csepereg lökhajtásos élet homloka meleg csupán én vagyok mindig ki bent is didereg
aztán újra a hajnal szürkén vörösen dönt diadallal mit kezdjek magammal és a szüntelen vészes madárdallal
ősz van erre újra ősz eső vacakol s gyakran elidőz 17°
keselyűk rágtak lelkemen mint pocsolyán lépek át emlékeiken azóta nekem mind halott közönyöm él és még én is megvagyok