Hónap: 2017 május

kék lett a tavasz zöld vörös immár a kontraszt körkörös ám köd csap föléje szürkére törten  hogy kushadjon az öröm lanyhán csendesülten

Szelíd galambként surrant szívembe szárnya zártan csapkodott azt gondoltam el hogy vágok rajta néhány folyton nyitott ablakot

néha mikor sok abból amit látok azt hiszem elég ha lekapcsolom a gépet és kizárom a világot de nem ez lehetetlen mert a világ itt…

rég rájöttem hogy a jó dolgok csak úgy jönnek meglepetésnek örömnek hogy mégse csüggedj végleg most éppen a jégre fagyra és minden mozdulatra érzékeny kajszi…

azt mondják hallgatni arany nem éreztem itt Baranyában mikor csendbe voltam se nyertem s ha szóltam még nagyobbat estem

mit sem érdekel mások hűtlensége megannyi hazug mondata neki istenével és saját lelkével kell elszámolnia

hófehér szárnyakkal kelt útra a madár tétován lassan mint aki még valakire vár

beteg a világ oly beteg hazugság érdek és gyűlölet kevés a kenyér s a könyörület türelem helyett könnyek s a mindent túlharsogó fegyverek

reggeli fényben süt csenevészen kóbor felhő rút tenyerében