tán a gyerekek a legszűkebb család öcséd anyád roncs kövek közt néhány éltető karát
Göldner Ildikó versei
tán a gyerekek a legszűkebb család öcséd anyád roncs kövek közt néhány éltető karát
csak egyszer mindössze ennyiszer játszható el
sárga a kedvem akár a gólyahír és mélyen vak akár a márga hogy még kisebb lendülettel vágjak a vágyott feltámadásba most nem rajzol és épphogy…
sárga a kedvem akár a gólyahír és mélyen van akár a márga hogy még nagyobb lendülettel essek az elcsigázottságba most nem rajzol és alig ír…
Hogy milyen volt szőkesége jól tudom még nem felejthető sosem de nem is volt rég sőt mai kobakja is hordja és az ezernyi kép csak…
abbéli törekvésem hogy ismerjem magam rendre csődöt mond bár lehetnék isten és nem egy kötözni való bús bolond
mert mind olyan elvarázsoltak tétovák életbeholtak
ilyen a tavasz szépséges színes csalfa és ravasz
sírunk okolunk bőgünk zokogunk vagyunk pirulunk lázadunk halunk
jó esetben felsír és ott van teljes valóságában egy édes kisgyerek ordít hisztériázik bőg és közben ártatlan mint a hatástalanításra váró fegyverek vagy a zavartalanságból…