Mikor rajzolok, nem tekinthetek el a tárgy, vagy személy érzékenységétől. Ha mégis így lenne, akkor egy leheletfinom szirom összetéveszthető volna egy acélbilinccsel, vagy egy kismacska…
Göldner Ildikó versei
Mikor rajzolok, nem tekinthetek el a tárgy, vagy személy érzékenységétől. Ha mégis így lenne, akkor egy leheletfinom szirom összetéveszthető volna egy acélbilinccsel, vagy egy kismacska…
Mert tisztán álltál a földön hittel szerelemmel akár egy gyermek mért sejtetted volna hogy ezért az utolsó lélegzetig vernek
nem tartozom másnak elszámolással sem tegnappal sem a mával ha nekem csak ez maradt az arcomat simító gyémánteső mert mégis él és éltet az a…
nem tartozom senkinek elszámolással sem tegnappal sem a mával ha nekem csak ez maradt az arcomat simító gyémánteső mert él és éltet az a bizonyos…
Anno fizikából tanultuk az elemek fajsúlyát, de ha a zongoraórákat is ebbe a témába sorolhatnám, és magát a a zongorát,- egyetlen billentyűje is többet nyomna…
féllábon az egyszereggyel barátként a vörösbeggyel vesztesen a szerelemben feltámadásban leledző hitemmel
csörömpölő csend utána szétrebbenő rend az ára
tétova döntésképtelen lassú mint a sár csak egy helyben áll ha fagyra vagy olvadásra vár lázad az időhatár hiába feszegetem sorban áll ma mindkettő szerelem…
a tenger álma talán ma a föld legyen s verjen rá akkora tajtékot hogy minél több homokot egyen falja fel az egész partot a világot…
előttem és mögöttem minden szenvedésem mértanilag több kiterjedésben felragyog majd leroskad létem gyáván vagy merészen és ver el Isten míg ácsorgok középen tán ha volna…