Csend száll a szobára angyalszárny füstízű árnya a csenevész csupasz fákra fulladó madárra tollát hó áztatja halál mossa egyetlen bizalma melegsége egy gyertya lázadása
Göldner Ildikó versei
Csend száll a szobára angyalszárny füstízű árnya a csenevész csupasz fákra fulladó madárra tollát hó áztatja halál mossa egyetlen bizalma melegsége egy gyertya lázadása
Mikor ébredéskor már az újabb éjszakát várom egy húron pendül mindkét semmirekellő hű barátom életem és halálom
képtelen felderülni fent hiába ragyog az ég képét pocsolya tükre marja darabokra ép már sosem lehet akár a zöldülni sem akaró rét erőtlen unott gyengeség…
egy húr nélküli lant fabatkát sem ér ha itt lent fát gyilkol a tél