Fényleány

Fénylány táncol át
a függöny anyagán
micsoda öröm
csipkéin bujkál
röpke mozdulattal
behatol bután
megáll körbenéz
s indul játszani
adni bohókás önmagát
tiszta üvegre csillan
játszik bújócskát
váza rózsájának szánja
huncut grimaszát
kicsalni akarná
hervadó mosolyát
bejárni a tájkép
poros romjainak
összes zegzugát
majd mintha
riadt tangót lejtene
cikázna lépne
előre hátra
plafonról föl le
fürge moccanattal
csúszna a csillárra hogy
magát hintáztassa
s fáradtan
huppan a fotelba
ha eljön az est
hogy visszakeringőzzön
egyenest a napba