majd ha megküzdöttem fegyverekkel csendgyalázó zajjal megpróbálok valamit kezdeni bocsánatos magammal
Göldner Ildikó versei
majd ha megküzdöttem fegyverekkel csendgyalázó zajjal megpróbálok valamit kezdeni bocsánatos magammal
megpucolom úgy az almát hogy közben nem emelem meg a kést a fegyelmet gyakorlom vagy a szeretést
ősz tarka ruháján csorbul ki az olló nincs más csodálója csak egy égbevájó éjsötét holló
bársony alszik a rózsán túl tavaszon nótán lenge fátylát dér koronázza jég szabdalja szél babonázza fázósan a tél katicája visszacsalná mégis a nyárba
bársony alszik a rózsán túl tavaszon nótán lenge fátylát dér koronázza jég szabdalja szél babonázza fázósan a tél katicája visszacsalná mégis a nyárba
épphogy átestem az álmon rájöttem mennyire várom oly csendben jött halk kaparászást hallatott az ablakom mögött a hang volt mire vártam rögtön fülembe költözött valaki…
erődömmel nincsen semmi baj minden egyes rám célzott téglával vastagszik a fal kizárva sötét és a zaj hogy csak nekem és tisztán szólhasson a dal