épphogy átestem az álmon
rájöttem mennyire várom
oly csendben jött
halk kaparászást hallatott
az ablakom mögött
a hang volt mire vártam
rögtön fülembe költözött
valaki sietve zsákot kötözött
mire kinéztem már csak
a por csapott égig
egy száguldó szán mögött
és valóban itt járt az igazi mikulás
szakálla szabadon lengett
az ámuló fák között
az éjjel hegyen völgyön át kaptatott
látni cipőm mennyire tiszta
döntött arról mit kapok
adott csokit apró virgácsot
jóságára gondolok miközben
szerinte is jó vagyok
mogyoróst ropogtatok
jól élek immár s alig mozdulok
Be First to Comment