Hónap: 2018 november

amit teszek magamért gyümölcsök elegyéből reggelente megiszom a lémet hogy a nap többi részében vitamindúsan magamnak firkáljak meséket

érzed gyengeségedet lever akár a nyaktiló néha egy jókor átadott szó elég ahhoz hogy olvadjon az Antarktiszon a hó

ha nem nyűg az élet kezemben ecset szívemben dalba font csendek

hajnali szédület borzol redőkbe cseppenő vizet a nyár rózsát szór most lángszemű tövis ül tort és ünnepet az összkép monokróm hideg egy száraz ág ököllel…

csupasz elázott fák egyre hangosabban suttogják neved köddé vált csended varjak károgják el felriadt kutyák bánt a reccsenő ág sehol a tavasz néhány eltévedt virág…

máshogy írok más az életem ritkán röpködök és feleslegesen nem édeskedem

vagyunk ezernyi állattal e földi társulásban a különbség csak egy rajtunk kívül mindegyik ártatlan

így a jó még béke van leves fortyog fahéj illata a bundásalmán  az olvadás lelkem hófedte birodalmán

tudjátok mi bajom? este van elmondom itt az alkalom nem létezik e gyönyörű földön szép viaszos vászon mi jobbítaná öreg asztalom pedig naponta nézhetem evés…

az ágról egy cserfes madárka csacsog bögyét melengeti mikor csendesül szorgosan eszi a magot aztán újra belefog majd megtudjátok ha harap a tél igazi farkasfog