télről kántál

télről kántál
a kert dalos rigója
hószikra száll
egy eltévedt bimbóra
napórának 
jég a mutatója
lyukba fut
egy ravaszdi róka
örömtelen öreg a medve
virágmézes kedve
áll vesztésre
már csak
szokott brummogása
hol terem és merre
a tűzszemű málna
súlyos cammogással
menne birtokára
de álmos szemmel
bocsait sem látja