Szilveszter

Szilveszter
lesz élet jövőre is
ha Isten nem veszejt el
de még mit sem
törődünk ezzel
míg meleg a szoba
a reggel és az éjjel
tele meghittséggel
zene dallama szól s mint
csintalan gyerek
a nedű pajkosan pezseg
koccanó poharainkban
az igazgyöngy
villant örömkönnyeket
mikor végső fordulattal
tizenkettőt kakukkol
a bolondos öreg óra
hetyke mutatója
körbeér immár utoljára
hogy az óévet
ünnepélyesen zárja
már az újért repes
hű szíve vinné
előre tevékeny élete
menne óvni
az elkutyult világot
szemére csókolni
vadvirágos álmot
ha vállát nyomja átok
csak a szél morog
s az éjből intő
éber toprongyos csillagok
ha csendesen kopog
a kipirult arcú céda éj
szeme virág-ígéret
hogy mit remél
csupa szép titok
míg meztelen talpa
jégbuckán toporog
ha átnyújt egy zsákot
kezet ad félénken
jön kérni papucsot
elidőzne kicsit
ajándékot hozott
terveket ezernyi álmot
a lepergett év fukarkodott
oltani jött szándékot
önteni hitet ha az óév
mint szorgos kezek közt
a kukoricaszemek
morzsolódott és
szétszórt fejjel
aludni vágyott
kizárva a napot
becsukva ajtót ablakot