Sárga

Szürke, fénytelen konyhámban
citromot facsarok,sárga színe, s
savanyú gyümölcse, élteti a napot
s riadót fújva ébreszti a ködbe bújt
halvány, sápadt színsereget, mert
reszket már a tél,- év bölcse, s
azon dolgozik hogy sötétbe fojtsa
kikelet virággal terített álmait
ám hiába tervez,- tavasz takarít,
hó alól a kankalin les, és kandikál
avítt lavórban ébredő kikerics,s a
gombfejű kutyatej, kert ősi gyomja,
harsogó sárgán mondja hogy jön, s
virágok ezreit hozza langymelegével,
olvadó nyomát orozza, téltemető
virága búcsúztatja, krókusz,kicsi
porcsinrózsa,- útjára küldi a hideget,
majd könnyű nyári ruhát öltenek, s
nyílnak aztán sorban szelíden,-
csicsóka virága,s napraforgó tányér
fejével kacsint a napra, s köszönti,
a nyarat, varr sorban sárga gombokat,
virágillattal kábító éj tarka kötényére,