néha nem bánnám ha lenne nyolc kezem de akkor Sivának polipnak vagy póknak hívnának azt hiszem
Göldner Ildikó versei
néha nem bánnám ha lenne nyolc kezem de akkor Sivának polipnak vagy póknak hívnának azt hiszem
mindig agyal fagyal magyal magyar
adott a séma vesztésre álló helyzetből felállni még ma
elkapni a mozdulatot madarak ívét a lángot tűznyelven közölték az volna szép ha bőrükben élnék és hamvadhatnék
élni az életet tevékenyen amennyire lehet fájdalmas derékra jó a sárkányfű festék és ecset érezni ha más nem legalább lucifer szeret
havazik jégtakarót osztogat a tél de az ágon kijátszva figyelmét örömmel ringatózna még néhány gondtalan őszbecsalt levél
az újnak ha évről van szó nincsen semmi kézzelfogható jele más mint a cipő minek talpa ép rajta fény ficánkol ragyog sarka és eleje az…
verset írni sosem minden áron lejegyzem ami foglalkoztat itt és túl ezen a határon vagy csak azért hogy keljen fel a nap hagyjon végre csendesedni…
ákombákom nincsen mákom minden szeme ott duruzsol a mazsolás kalácson sírni volna alkalom mégsem hagyhatom nyugton van az ég is ha festék él a papíron…
bokor reszket rázza a szél szebbet álmodj ez itt a tél