Kenyérgalacsint pöckölgetek gurítom makacsul s mikor lehullik újat kell gyúrnom kergetném a hideget rám telepedett helyet foglalt nálam az unalom hagyom birtokoljon nem mozdulok tavaszi…
Göldner Ildikó versei
Kenyérgalacsint pöckölgetek gurítom makacsul s mikor lehullik újat kell gyúrnom kergetném a hideget rám telepedett helyet foglalt nálam az unalom hagyom birtokoljon nem mozdulok tavaszi…
Kék-sárga szerelem ébred nászuk gyümölcse az örök üdítő zöld rétek selyem borítása csipkés gombvirág apró ezüst könnye ünnepi terítő kikelet asztalán s nem csak oda…
Károgó éjszakába kapar elűzi a csillagokat gyászfátyolt tűz az égre fekete kokárdával illeti a napot lopja fényét vihart kavar villámmal tüzeli fel ereszti átkos vérét…
Érzékenyen keretre feszíti ragyogó gyöngysorát a fény, s nem állja útját gorombán, daccal edzett páncélom őrzi, áttör ablakom törött gránitján, tárul ajtaja, védeni vágyom, békén…
Földrajzi helyzetem ismert, x- y koordinátám halmaza meghatározott, mekkora hatalom! Burjánzó végtelen várható hibáim összessége, irdatlan őserdő, de legalább van valamim, -üdvözlendő ! Nagy valószínűséggel…
Fekete zászlót lenget, sodor levelet, véres rozsdaként lebegtet, és repíti, sárba ölt látlelet. Bársonyos hintóján széllel érkezik, viskó hajlékában vágy hidege kacag, elázott, vetkezik. Hóbortos…
Gömbölyödöm szürke minden színeket szeretnék betakarom magam mint a rózsát télen alszom talán még látom ezrével robbannak földből a virágok, csillagszóró hevével szikrát szórnak szirmaikat…
Fosszília lettem lepréselt gaz tűre dobott vaddarázs félreírt tavasz bűnhődő gondolat varázsát vesztett rontott alkotás csupán mindössze vér és szirom rozsdás véredény vagyok vágtázó rút…
Csöndre vágyom bársony suttogásra harang se szóljon kutya lapuljon fájdalmas lárma ne is csörömpölj suhogj selyem harmónia hasson surranj bánatom szelíd maradjon mi szólni szeretne…