Fenyő százkarú törzse futó borostyán sudár szerelme ***** egy futóbolond a fenyvesek vámpírja borostyánszívű ***** erejét veszti lián ölelésében a viruló fa
Göldner Ildikó versei
Fenyő százkarú törzse futó borostyán sudár szerelme ***** egy futóbolond a fenyvesek vámpírja borostyánszívű ***** erejét veszti lián ölelésében a viruló fa
Vonal mentén ütköző lélekrepedések tektonikai törés közt távozó meleg földrengések merengő tört cserép téves élet- paraméterek pontatlan kitűzések álnok ellentétek prizma határok libella varázsok duruzsoló…
Tetőket simogat vörössé csókolja a csalóka nap havat hint szemembe ne lássak oda hol köddé korhad egy távoli pad
Nincsen különösebb rejtély a pirkadatban belép csendesen halkan finom titokban mint virágok inkognitóban csukódnak halkan mint a száj magamba sikító homályban tulipán szárnyába hulltan hol…
Cseréparcú tél hol piros hol fehér tisztaságot lázat ér
Lomha álmából ébred a lábadozó hajnal arcán vörös pírral testén tele hófelhő-tapasszal a kopasztott táj nyarat magasztal épphogy él tél ellenében halkuló panasszal bélyegez a…
Azt mondják a tél kopár szürke színtelen rideg pedig a tél meleg színekkel esketett kontraszt az ok a hőfok tünékeny könnyed jégvirágos ablakok vörös tetőcserepek…
Most fagyott füvek cidrizése ad különös érzetet értelmet a létnek üvegcsendülés membrán rezgések lélegzetek tördelt sikolyok életigenlések tiltakozások suttogások kérnek vegyem ölembe őket mint nyáron…
Szebb a csend mint a lárma tisztábban szól akár harangok száza vagy hárfa varázsa a gyűrt papírra vetett megátalkodott vak tudat mi akarat ellenében oldoz…
Szélütötte mákkirály fején ezüst-korona teste már oly sima mint Trója megbokrosodott fényes falova fonákja élére állított kardok sorára toborzott milliónyi hű katona mag-sereg jövő ezredek…