Nem kell elhagynom ahhoz a szobát hogy érintsek egy fát és megöleljem rég tudom évente veszti el magát ő maga a kereszt virág illatáért vétek…
Göldner Ildikó versei
Versholdak Posts
Hajnalonta összeér fénnyel az éj ledér vöröse az ég álmáról regél épphogy ébredek a tudat még szendereg kezem jégvirághoz ér leveti az üvegre dermedt réteget…
Az ég komor a sötétség bitorol csillagtalan éj a lét kérdéses lesz e még újra kék ha vetné gyászos leplét a nap ejthetné rabul az…
Hajnali harmattal gargalizál a csalogány rekedt hangján ködbe vesző vén platán örök őserő tört derekú hű fenyő kicsavart karján csattogó balta fényén siklik át az…
Lefelé tart minden mert hat a tehetetlenségi erő hull szirom levél-erezetben lüktető hő évszak-keringő tavasz nyár őszelő csak a tél örök és a csendbe szólított…
Fények hajnalszerelem kíméletesen kúszik a fény be a réseken hogy ébresszen táncol szememen sziromkönnyen alig sietősen egyenként apró adagokban kapom magamnak adagolom beosztom első az…
Sosem kerültél elém eltért képed a konok álmodottól burokban éltél a gondolat formázott rád testet mázakat lelket szerelmet néztem a művet nem voltam elégedett kibuktak…
Üres sóvár képzelet ha elméletben ölel a kar meleg hű szemek helyett fagyott a szerethető végzet kompromisszumok sorát éled a növénynek se mond meg milyen…
Mint ahogy a hegy gyűrődései formálnak új alakzatot a tájra, a gond és gondolat sora türemkedik, és mélyül a homlokra.
Latyakos a világ csupa sár nincs száraz felület nagy batár szeplősítő lucsok ázni készülő tág tereken tör át a vak homály foszlik mi összeáll kemény…