A fekete lelkű tavasz csókja képes feltámasztani a halott virágokat fekete lelke nem kedvel ócska álmokat mert fekete morzsol orchideákat oroszlánt simogat bája gombvirágnak barátai…
Göldner Ildikó versei
Versholdak Posts
Hallgat már az eresz horpadtra verte ezernyi csepp míg tombolt a víz a nap betegeskedett ébredt és érkezett beszőni az elkoszolódott rút gyepet hidegét törni…
Álomba rejtem a varázslatokat féltett barázdájába agyamnak hol takaróm alá rejtőzik a nap ne bántsa szemem mert fejem dönt hidegen és zsákba csalogatom a csillagokat…
Az erdőt járva szemet nyugtat a zöld bármerre néz valamit felfedez fülemnek egy apró nesz madár röpte bíbicek halk suhogás ha roppan a faág látom…
Szép ha szomjat olt csöppjeivel az ég s bogyókkal etet kihúzd a telet érzed nincs kímélet ha köd kering körötted és hideg lehelet a füstté…
Rianások helyett lágy zenére vágyna a lélek dallamra ölelő karra s mi közte fájdalommentesebb lét nyugalmára békére arra hol kékebb az ég birodalma és felhőket…
Cirkusz porondján nevetek árván rímekkel küszködök kacéran kábán ölel a köd ború és napsütés között míg ki nem merülök kísért a sárkány talán a sátán…
Jégcsipkés kertemben érezni valami bomlást sziromzsibongást darázskeringőt csillagálmodást frivol merengést tél torkára éleződő kést
Csodákra képes a fény ha érzi hogy enyém és magamhoz ölelem mintha én volnék angyala ki karjába simul átkeringőzni vele a végtelenbe léte a mindenség…
A fény rést szakít a szemhéjon hogy ébressze beljebb araszoljon pupilla mélyére kutatna benne a sötét óvná tőle legfeljebb a csillagot hagyja égve bárányfelhő hű…