Összekapaszkodnak

Alacsonyan jár a szél
ki tudja mit csupál
nyers kezébe mennyi fér
mit talál még itt a tél s
mennyit ér ha
lassan csörgedezik
a tavaszra szavazó ér
holttá lett réten a réti pipitér
már csimpaszkodnak a fák
keményen törik a
kifosztott gyenge ág ha
vitték erejét aranyát
ahogy zizzen a mák s
az ég jéggöröngyöt szór
s pityereg kócos rőt avaron
foglalni jó teret
ha reszkető kezek
ujjain a végek véresek
az imák égig érnek
mint vézna csontkezek
de övék a semmi
a szippantyúzott légüres tér
ablakra burjánzott
ezüst-ciráda mint elfagyott ér
hiába hozza bimbóit
a büszke jégvirág
ha csálén húz magára
csipkés hóruhát
csak a fák reccsenő karja
öleli át a végtelenül
átfagyott keserédes mát
érezni egymás mohaillatát