Majmocska

Egyik napon álmomban,
majom ült falamon,
s szólt:
– én vagyok az önbizalom.
Az ám,-hidd el,
főleg hogy elmondom ,
-mennyire kéne az neked.
Kérleltem, adja át,
adja nekem korlátlan lelke,-
fele vagyonát,
makogó, őszinte,ordító ,
feledhetetlen,öntelt kacagását.
Önfeledt,gátlások nélküli
-banánzabálását,
ugrándozó vígságát.
Megköszöntem neki,
s éreztem,
pusztul a sötétség.
Tisztul az égbolt,
s szépül az ég.