kissrác koromban mikor még csak ismerkedtem a halál fogalmával úgy gondoltam- tele energiával – velem sosem történhet meg hogy gyengülök és eljön a nap mikor nem tudom kinyitni a szememet repített a képzelet bejártam a földet az univerzum bolygóit s néhány csillagon hagytam jelként lábnyomot de mostanában egyre fáradok rosszakat álmodok és mintha mélyebbről indulnának a lépcsőfokok egyre hangosabban halkulok gyakrabban érzem milyen nehezen és csikorogva nyílnak a világra a zsalugáterek holott a nap elvileg még a szokott helyen toporog
Gyerekként
Published inegyéb
Be First to Comment