Fázom

Min nem segít a fekete nadálytő
sem az ördögkarom
ha unom nem akarom
ha változatlan álomhintő
porát szórja rám valami hatalom
majd hagy fuldokolnom
kétségbe fon és von
a valóság jobb nekem
még ha kevésbé is szép
ha nehéz de elbírom
a többi csalóka árnyjáték
újracicomázott álom miben
helyemet sem találhatom
mert nem a fénytől kapja erejét
végtelenül monoton
mitől ébrenlét s verejték
ül homlokomon
meg talán a holdon
de hagyjon a világ annyiban
minden jó már ahogyan van
ha azt mondod szeretsz
még életre kelhetek
mert sosem vetem a szemedre
hogy mennyire fázom