Csak a csönd tartson ki

Csak a csönd tartana örökre
rubintgyöngybe öntve
lecsupaszítva
egyetlen gömbbe
hihessek újra
ahogy földből
magma tör előre
s mint a szén közt
a gyémánt ég magába
ha nem menne máshova
csak hallani akarja
a pisszenéseket
a test ritmusát
a rezdüléseket
a dobbanást ha tied
a líra és zene taktusa
mert tudja hogy a
végtelenített csöndet elütni
csak a megbokrosodott dob joga