Skip to content

Bástya

Bástya

Belülről építkezett.Kör alapterületű épület tervét fektette le, talán azért hogy a pók se tudjon megtelepedni sarkok híján. Saját tervezés, és önálló kivitelezés eredménye lett,-egyedüli otthon,-erőd, a legerősebb zárt bástya,- védelem.
Kezdetben nehezen ment, de rendre sorakozott a nyers, meleg terakotta tégla, és akadály nélkül nekifoghatott a fal felhúzásának. Nem sietett, kezdetben csak a gondot érezte, a tehetetlen küzdelmet a rosszul bekevert híg habarcs miatt, ami kifolyt a téglák közt, és minden újabb felrakott után kettő kihullott. Rá kellett jönnie hogy erősebb kötésre van szükség, ha rosszul mérte fel a cement mennyiségét. Állt a felismerés, kötöttek a téglák, stabil, és gyönyörű lett a torony. Egyetlen kicsi ablakon, és egy szálon magasról ereszkedő villanykörtéből áradt csupán némi szűrt, szemet kímélő tapintatos, sejtelmes fény. Kinézni az ablakon csak létráról lehetett, belátni sehogyan,- de nem is volt ki benézzen, hisz még az épületet sem fedezte fel senki a kopár telken. Élőlény csak a dús növényzet volt, ami idővel jótékonyan benőtte,-talán védeni hivatottan a benti mérsékelt meleget.
Fekete, szürke tónusok uralkodtak mindenütt, és a sárga szórt fény világította meleggé a terakotta amúgy is ölelő színét, és a végtelen csendet. Kívül nem látszott más, és ha volt is néha szivárvány, nem vette a fáradtságot hogy felmásszon az ablakig. A távolban mindössze a sűrű szürke nyirkos köd, és pár fenyő, égbe igyekvő hegye látszott, mintha fekete, letört csillag hegye lenne,-testétől levált alkotóeleme.
Belülről táplálkozott, agyából, mintha ott bújt volna meg az erősebb fény, megvilágítsa a tárgyakat az összefüggéseket, és annyi mindent mit kint megismert. Máshogy látszott a csendben minden létező tárgy, érzés, szerelem…..tán a világ is. Mintha egy boncasztalon dolgozna az agy, és elemezné kutatná a levetkőztetett csupasz lényeget hogy a legapróbb molekulákat is felfedezze. ….fáradhatatlanul, csendben, nyugalomban, mint aki egy szál virágot kap, és legelőször egy szó villan fel : miért!
A virág kezében már az övé, és bármit kezdhet vele amit csak akar, letépni egyenként a szirmait, megszámolni, átérezni az illatot, végigtapintani ujjaival a levelet, érezni a zöld hőmérsékletét, felvágni a növény szárát megnézni belső funkcióit, közlekedőrendszerét, – és mindezt elraktározni valami mélységbe.
A torony puritán berendezése sem hagyta hogy a gondolat kószálgasson kedvére, és elvigye valamerre. Mindössze papír, egy láda ceruza, és egy ágyon kívül semmi más. Keveset aludt…
Aztán eljött az a szörnyű álom, ami kizökkentette minden megszokottból, egyfajta végleges megmásíthatatlan beletörődésből, a rideg nyugalomból, mit egyetlen elfogadható állapotnak érzett, és magabiztossá, erőssé tette.
Kimerülten ébredt, mintha testét milliárdnyi égető seb borítaná, és végtelenül fázna mindene. Álmában a fal hézagain át vékony jéghideg érintésű karok közelítettek, mint valami végtelenségig nyúlni képes rágógumi. A szálak tenyérként nyíltak, és nőttek hatalmasra, majd mint parázs égette fájdalom, hirtelen mozdulattal csíptek belé hogy tekeréssel kiszakítsanak egy-egy darabot a húsból, majd oda húzódjanak vissza, ahol bekúsztak. Iszonyatosan fájt minden, még akkor is, mikor szeme lassan kinyílt, és meglátta a derengő gyenge fényben feketén kirajzolódó villanykörtét. A sebeket kereste, de simának tűnt a bőr.
Első dolga volt felmászni az ablakhoz, és kijutni. Mélyen beszívta a hideg levegőt, majd kipréselte magát a szűk ablakon, hogy leszakítson egy virágot magának.

Megosztás:
Published inegyéb

Be First to Comment

Vélemény, hozzászólás?