Szerző: Göldner Ildikó

még alig pitymallik a legtöbb madár békésen alszik kutyám sem morcos kivételesen nincs kire haragszik vakkantással csak néha bolydítja a csendet tán kolbászról álmodik

elfogyott az összes mákom jött egy csodálatos álmom habcsókkal számban bukfenceztem át a világon

ugat a kutya tél beszél küszöb alatt somfordál a szél világgá kéne mennem vele de sehol a söprűnyél

jégvirág támad az ablakon a napnak szólok nem hagyom

ma sem vagyok hiba nélkül megbocsát az ég hiszen kékül ahogy körmöm is a kalapács miatt vagy ügyetlenkedésem során okoljam magamat

télről kántál a kert dalos rigója hószikra száll egy eltévedt bimbóra napórának  jég a mutatója lyukba fut egy ravaszdi róka örömtelen öreg a medve virágmézes…

madarak apró lábuk ágra fagy a leghangosabb fakopáncs hallgat csak azok a varjak cinke csőréről pattanó mag fázva ébredők rég vacsoráztak a tűztövis bokron egyetlen…

majd ha megküzdöttem fegyverekkel csendgyalázó zajjal megpróbálok valamit kezdeni bocsánatos magammal

megpucolom úgy az almát hogy közben nem emelem meg a kést a fegyelmet gyakorlom vagy a szeretést

ősz tarka ruháján csorbul ki az olló nincs más csodálója csak egy égbevájó éjsötét holló