Szerző: Göldner Ildikó

néha nem bánnám ha lenne nyolc kezem de akkor Sivának polipnak vagy póknak hívnának azt hiszem

adott a séma vesztésre álló helyzetből felállni még ma

elkapni a mozdulatot madarak ívét a lángot tűznyelven közölték az volna szép ha bőrükben élnék és hamvadhatnék

élni az életet tevékenyen amennyire lehet fájdalmas derékra jó a sárkányfű festék és ecset érezni ha más nem legalább lucifer szeret

havazik jégtakarót osztogat a tél de az ágon kijátszva figyelmét örömmel ringatózna még néhány gondtalan őszbecsalt levél

az újnak ha évről van szó nincsen semmi kézzelfogható jele más mint a cipő  minek talpa ép rajta fény ficánkol ragyog sarka és eleje az…

verset írni sosem minden áron lejegyzem ami foglalkoztat itt és túl ezen a határon vagy csak azért  hogy keljen fel a nap hagyjon végre csendesedni…

ákombákom nincsen mákom minden szeme ott duruzsol a mazsolás kalácson sírni volna alkalom mégsem hagyhatom nyugton van az ég is ha festék él a papíron…